Az Újlipótváros félszuterén, 70 m²-es tere professzionális gasztronómiai alkotóműhellyé alakult, amely báziskonyhaként és étteremként egyaránt működik. A térszervezés a konyhai folyamatok logikáját követi; a vendégtér és a háttérfunkciók között transzparens, átjárható kapcsolat jön létre, amely folyamatos térélményt biztosít.
A nyers acél, a fa felületek és a régi bútorok a múlt rétegeit idézik, amelyeket kortárs grafikai elemek értelmeznek újra. A semleges alapanyagok visszafogott jelenléte méltó keretet ad a gasztronómiai kísérletezésnek; az intimebb zónákat tágas, nyitott közösségi tér ellensúlyozza, így a hely egyszerre műhely és találkozópont.